Felidézős hétvége

Anya Tamás buzdítására ment el a 20 éves egyetemi találkozóra. Első tíz percben meg is bánta, a jelenlevők semmilyen érzést nem váltottak ki belőle. Találkozott a régi bentlakásos "csajokkal", de túl sok emléket nem tudott felidézni.

 Másnap már jobb felállásban emlékeztünk, Tamás családjához társult a Marié is, leszámítva "nagy" gyerkőceinket, akik nem lájkolják az ilyen közös eseményeket. A falumúzeumban bóklásztunk, otthon régi fotókat nézegettünk, aztán megmutattuk mérai telkünket.

Vasárnap a szokásos egerbegyi ebéd, Bogáncs sétáltatás, rohanás az esti focira programot választottuk.       

Él nemzet e hazán....

Magyarabbak lettünk, ha a hivatalos okmányokat nézzük. Nemcsak nemzetünket, hanem hazánkat is szolgálhatjuk. Isten minket úgy segéljen!

Újra Szeptember

Együtt örültünk az utolsó pillanatban bejelentett vakáció meghosszabbításért. Anya befejezhette a nyárára tervezett nagytakarítást, Apának nem kell egyelőre korán kelni, hogy elkészüljön az uzsi, Sára kialudhatta a DÖKSZAB fáradalmait és Tekla végre itthon szöszmötölhetett.
Szept. 17-én reggel elkészült a szokásos tanévkezdő fotónk. Persze, már régen indulni kellett volna, a gépben levő elemek lemerültek és a ház előtti, nyáron elkészült magasabb járda miatt új helyszínre volt szükség. És abba a korba jutottunk, hogy Tekla megkérdi, nem lehetne-e fekete tornacipőt venni ünneplő helyett. De a nem-et még kommentár nélkül elfogadja.

      
Sajnos, idén szakítottak a hagyománnyal, és a JZSUK két évnyitót tartott: kicsiknek és nagyoknak. Anya mindkettőre el szeretett volna jutni, de az első sem nyújtotta azt az élményt, amiért évente szívesen jelen van. Az elsős szülők trófeaként mutogatták a lencsevégre kapott csemetét, még ha birkamódra nyomulni is kellett érte. A szülőbizottság vezetője megnyugtatta őket, hogy jól választottak, mert ez az iskola a siker kulcsa. Ilyen egyszerű volna?  Azért a lelki indító összeszorította Anya torkát, meghallgatta Kölcsey buzdítását és intelmeit és ezennel újabb tanévbe vágtunk bele.        

Idei húsvét

Annamari biztatására, Anya is eljárt a Belvárosi Unitárius közösség nagyheti kóruspróbáira. A második próbán már mert hangosabban énekelni szoprán társaival és alig várta a pénteki közös éneklést. Jó volt az ünnepre hangolódni, görcsölés nélkül várni az ünnepet. És vasárnapra Sára is megpucolta az ablakát, Apának összejött az udvarhelyi focizás, Tekla Anyával aludhatott. Vasárnap együtt festettük a tojásokat Egerbegyen, Sára (Ági "mestert" követve) megírta őket. Mivel esett az eső és nagyon hideg volt, a nyuszi az ajtóig hozta az ajándékot. Tekla még mindig elvárja, hogy a nyuszi eljöjjön, és hiába jön nagyon sután, mégis elhiteti Teklával, hogy ott járt. Hétfőn egész napra jutott a locsolókból, lányok elégedetten zárták a napot. Nagylányhoz egyre magasabb és szomjasabb fiúk (tavaly óta legalább 20 centit nőttek), kislányhoz meg apukával jövő kisfiúk.

Szárnyaló gondolatok

A sok inger meg érzés nagyon érdekesen alakítgatta Anya tegnapi hangulatát. Estére ért haza és Sára megkérte, hogy nézze meg a képzőművészeti órára készülő festményét. -Kitalálod, mi a címe? Szárnyalás, vágtam rá. -Szinte talált, mert repülést akar kifejezni. És eszembe jutott egy hasonló rajza, most előkerestem és hirtelen olyan érzésem támadt, hogy érzem a kép üzenetét. Nem tudom, mit akart Ő kifejezni, de én értem, mit jelent nekem. És találtam egy választ a tegnapi szerepjátékra, amit mentálhigiénén átéltem: azt kívánom gyerekeimnek, hogy hagyják szárnyalni álmaikat és időnként tudják azt kreatívan valóra váltani. És ez a fajta valóra váltás hozza majd az elszántságot valami iránt és a tanulás örömét.

Tears in Heaven

Óriási boldogság és fájdalom emléke 17 év távlatából. És a soha el nem múló lelkismeretfurdalás. Újra szeptember 30.

Könnyítés

Anyának arra is jut idejéből, hogy a közösségi oldalon jött üzeneteket megnyissa. Nem túl hasznos időtöltés, főleg ha a megnyúlt vakációra rengeteg "intézendő"-t írt fel magának. Átfutja a legalább ötször továbbított levelek "bölcsességekkel" teli mondanivalóját vagy kérelmét (xy vércsoport, valamikor sürgősen kellett, akárhova) és azon gondolkodik, hogy mi készteti az embereket az ilyen fajta 'jótékony' cselekedetekre. Az a legviccesebb, hogy a bölcselkedések mellett mindig egy burkolt fenyegetőzéssel kérik az olvasót, hogy legalább egy kedves ismerősének továbbítsa az üzenetet és a vérre váró koraszülött szüleinek telefonszáma valami idegen országra utal. De a továbbítással kipipáltuk a jótékonykodást és lelkünkön könnyítettünk. Ezzel a bejegyzéssel Anya is könnyített lelkiismeret furdalásán, hogy az utóbbi időben elhanyagolta a gyerekeiről szóló beszámolást.

Kobakos esték

Sára együtt érez a történések (mesék, regények, filmek) szereplőivel, teljesen beleéli magát az adott helyzetbe. Amikor még olvastuk neki az esti mesét, Pöttyös Panni, Márti és egyéb pöttyös hősök megértő társra találtak Sára személyében. Tekla viszont a fantáziáját megmozgató könyveket kedveli, ezért kaptak nagyobb figyelmet Lázár Ervin meséi. És ezért élvezi annyira Kobak történeteit, mert olyan gyerekgondolatokról olvasunk, amik lehetnének az övéi is. A repedésből kimászó ló tovább vágtat Tekla gondolataiban amikor már régen becsuktuk a könyvet. Anya meg tegnap szívszorongatva olvasta, hogy 33 éve történt a bukaresti földrengés és elsiratta Kobakot.

Színház a javából

Anya kissé belefáradt a munkás-sulis hétköznapok monotóniájába. És kimondottan fárasztónak, terhelőnek érezte a mindennapi teendőket, túlméretezettnek a gyereknevelés felelősségét, ízetlennek a reggeli kávét. Péntekre összejött egy színházi jegy a már látott előadásra és izgalmassá vált a várakozás. És jó volt látni az élet tragikomikumát, nézőként. És a tangó borzongató hangja felébresztette benne a nőt abból a kissé nemtelenségbe csúszó állapotból. És csak mosolyogni tudott a szinte közhelyes mondaton: "ha sötét éjjel az erdőben megy az ember, és ha a távolban egy kis fény pislákol, akkor észre se veszi a kimerültséget, az arcába csapó szúrós gallyakat...". És érzésekkel, érzelmekkel búcsúzott "Ványa bácsi"-tól.

Üzenet

Nehéz olyan családtagról írni, aki már magától is elvan a világhálón. És aki még nem felnőtt, de gyerek sem annyira. És ha már kalandozik ebben a fura virtuális világban, biztosan beleütközik ezekbe a szavakba is. Szeretlek és büszke vagyok Rád! Anya

Ropogós r betűk

Tekla viszonylag későn kezdte ejteni a rr betűket és frranciásan görrrgette őket. Logopédus néni kitartóan írja anyáéknak a házifeladatot, amit naponta kéne végezni. Utolsó órán megszületett az új r betű, amit a nyelvnek hátulról kifele kell pörrrgetnie. És a répa, retek, mogyoró olyan ropogós lett. Még nem az igazi és nagy figyelmet követel a kiejtése, de nem panaszkodhat, hogy nem figyelnek kellőképpen rá. Tekla kitartóan figyeli és anyáékat meg nagyon érdekli a korán reggel ritkán rikkantó rigó problémája. Főleg, ha ilyen édesen adják elő :)

Királyi nátha

"A bolond csitítóan emelte a kezét. – Hallgass végig, uram – mondta. – Ugye, ha egy nagy zsák kölest viszel a hátadon, és odamegy valaki hozzád, és magára vállalja a fele cipelését, megkönnyebbülsz? – De még mennyire – mondta a király –, bár fél zsák is épp elég nehéz lehet. – De akkor jön egy másik ember, és magára vállalja a fél zsák kölesed felét… – Értem már – mondta a király –, a végén annyi ember jön a segítségemre, hogy mindenkinek csak egy szem kölest kell cipelnie. Az aztán semmiség… – Itt elakadt. – De mire megyek én ezzel a históriával, nem kölest kell nekem cipelnem, hallod-e, hanem náthás vagyok, nem hallod, náthás, hapci, hapci! – Épp ez az – mondta a bolond –, a náthádat éppen úgy szét kell osztani, mint a kölest. Most egyedül cipeled az egészet, de ha szétosztanád alattvalóid között, mindenkire egy icinke-picinke nátha jutna csak. Nem igaz?"
(Hapci király -Lázár Ervin)
Hétvégén együtt nevettük Hapci királyt. Hét elején anya már hapcizott nagyokat és már semmmi kedve nem volt a nevetéshez. Aztán követte Apa és most meg Tekla. Most már együtt cipeljük és egyáltalán nem "király".

Famacska

Tekla állandóan vágyik valamire, amit pénzzel lehet megvásárolni. És annyira szenvedélyessé válik az óhaj, hogy minden gondolata e körül forog. A héten Sárával gyalogoltak hazafele és hogy a gyaloglás kibírható legyen, bekukkantottak az útba eső boltokba. Persze, erről a "zsarolás" bejegyzés-címke alatt írhatnék többet is, de inkább ez az "ő akarta, de nekem is megfelel" állapotot tükrözi. És persze, Teklának akadt egy újabb "csakveleérdemesélni" tárgy, ami alig félujjnyi, és pontosan hat lej és húsz baniba kerül. Ezt többször hallottuk, sőt, azt is , hogy csak ez kell és soha többé más. Iskolásként neki is jár a nagyszülők által finanszírozott zsebpénz, tehát a fedezet is adott. De a következő hét túl messzinek bizonyult és a dolgok oda fajultak, hogy Apa kijelentette, ha még egyszer szóba hozza a vásárlást, letiltja az akciót. És persze, hogy szóba került, "de csak véletlenül", és utána zokogás, hogy miért nem lehet és kiegyezés, hogy mégis lesz. Szóval szombat délre már itthon ült a kiválasztott, famacska képében. Már megismerkedett a többi kiválasztottal és ott fog aludni Teklával, a kiválasztottak tömegszállásán. Erről most Anyának nincs kedve túl mélyen filozofálni, ezért ő is csak örül, hogy "mindent megadhatunk a gyerekünknek".

Lányos hét

Apa elutazott egy hétre Bukarestbe és a lányos hét nagyon hosszúnak tűnik Anyának. Szerencsére, Teklus belerázódott a feladatokba, Sárát meg csak időnként kell biztatni az alaposabb tanulásra. És a héten beköltözött hozzánk a hegedű. Nagyon szép, Teklus naponta többször megpuszilja. A gyakorlás, persze, Teklus módra megy és mivel nagyon messze áll a tökéletességtől, sokat kell majd szenvednünk érte. De a közönség csak az eredményt látja.

Szeptember 30

Dsida Jenő: Megbocsátod-é?

Szél vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy port híntettem égszínkék szemedbe?

Nap vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy leperzseltem hófehér karod?

Ősz vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy ingválladra tört levelet szórtam?

Fű vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy megcsiklandtam rámtipró bokádat?

Víz vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy áztattalak forró könnyesőben?

Árny vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy véletlenül arcodra vetődtem?

Szeptember

Rengeteg esemény bezsúfolva egy hónapba. Élménydús olaszországi kirándulás, izgalmas iskolakezdés, strapás munkanapok és munkás délutánok.

Élménybeszámoló, fordított sorrendben

Mivel 13-ig szólt a lefoglaló Bibione Pined-ban, nem sok idő maradt a hazautazásra és iskolára való lelki felkészülésre. Tekla már hazaindulás előtt 2 nappal arra kért, ne időzzünk sokat hazafele, mert iskolakezdés előtt szeretne az ő ágyikójában aludni, új cipőt ígértünk neki, stb.

14-i tanévnyitó reggelén nem kellett sokat költeni: "most nincs idő laca-facára" felkiáltással indulhatott a puccba vágás rózsaszín (!) cipővel és fekete-fehér ünneplőruhával. Sára már régi motoros, csak a finom beállításokon kellett igazítani: hogy nem megyünk ünneplőben és vászon tornacipőben és összefogjuk a kócos hajunkat.

Íme az eredmény:

És újra tanulhatjuk a románt, a szépírást, Tekluca változatban.

Bibione Pineda

Véletlen, vagy nem, de kisült, Vikiék is velünk tartanak. Talált az életritmusunk, elképzelésünk a pihizésről. A nagyfiúk a parton is találtak játszási lehetőséget (golyóztak), a nők pletyóztak, gyerekek játszódtak, tinédzser meg mindenbe belekóstolt.

Pihenőben, Alpok lábánál

Lubickolás Bibione-i világítótoronynál.......és egy hosszú gyaloglás, mert a térképet későn szedtük elő. Családi biciklizés Bibione környékén.

Folytatás... holnap

Mi az abszolút morbid?

Ha a négy napja megdöglött és kidobásra váró halunknak kaját szórok.
Persze, csakis megszokásból.
Utóbbi hetekben arra szoktattam, hogy kaja előtt megsimogatom. Tupi szerint, ezzel valami emberi nyavalyát sóztam rá és ez lett a veszte. Megvárjuk, amíg Tekla elkészíti az agyag"koporsót" és a kertben eltemetjük.

Fél éves kiesés

Mindig halogatom. Aztán eltelik egy fél év és hírzárlat. Ma úgy döntök, újra kezdem. Rákattintok a címre és hibát üzen a szerver. Újra és újra ugyanaz. Hirtelen átfut az agyamon, hogy minden odaveszett. A pillanatnyi érzéseim elvesztődtek és esélyem nincs visszaidézni. És érzem, mennyire kiszolgáltatott helyzetben vannak ezek a gondolatok ezen a távoli gépen. Aztán beugrik az ismert oldal és már csak a jelszót kell felidézni és mehet tovább a bejegyzés....

Levél az Mikulásnak, Angyalnak

Máris december

Készülünk a Karácsonyra. Lányok hűségesen bontogatják az Adventi naptár zsákocskáit. Tekla időnként próbálkozik az előre egy nappal "csak megnézni"-kkel.Apa begyúrta vasárnap a mézest és szerencsére, ennek a tésztának jót tesz a pihenés. Így az első rend szerdán elkészült. Az is jó szokása volna, hogy első héten ehetetlen, keménysége miatt, de ez nem jelent gondot a lányoknak. Menekíteni kell majd párat a karácsonyfára.

Készülünk a családfa Alapítvány által szervezett adventi sokadalomra. Apa rendületlenül önti a gipszlovakat, Anya álmodozik arról, hogy mit lehetne sütni a sütiversenyre, mit lehetne varrni-kötni-festeni-SK készíteni. Sára inkább az osztálykirándulást választja.