Famacska

Tekla állandóan vágyik valamire, amit pénzzel lehet megvásárolni. És annyira szenvedélyessé válik az óhaj, hogy minden gondolata e körül forog. A héten Sárával gyalogoltak hazafele és hogy a gyaloglás kibírható legyen, bekukkantottak az útba eső boltokba. Persze, erről a "zsarolás" bejegyzés-címke alatt írhatnék többet is, de inkább ez az "ő akarta, de nekem is megfelel" állapotot tükrözi. És persze, Teklának akadt egy újabb "csakveleérdemesélni" tárgy, ami alig félujjnyi, és pontosan hat lej és húsz baniba kerül. Ezt többször hallottuk, sőt, azt is , hogy csak ez kell és soha többé más. Iskolásként neki is jár a nagyszülők által finanszírozott zsebpénz, tehát a fedezet is adott. De a következő hét túl messzinek bizonyult és a dolgok oda fajultak, hogy Apa kijelentette, ha még egyszer szóba hozza a vásárlást, letiltja az akciót. És persze, hogy szóba került, "de csak véletlenül", és utána zokogás, hogy miért nem lehet és kiegyezés, hogy mégis lesz. Szóval szombat délre már itthon ült a kiválasztott, famacska képében. Már megismerkedett a többi kiválasztottal és ott fog aludni Teklával, a kiválasztottak tömegszállásán. Erről most Anyának nincs kedve túl mélyen filozofálni, ezért ő is csak örül, hogy "mindent megadhatunk a gyerekünknek".