"A bolond csitítóan emelte a kezét. – Hallgass végig, uram – mondta. – Ugye, ha egy nagy zsák kölest viszel a hátadon, és odamegy valaki hozzád, és magára vállalja a fele cipelését, megkönnyebbülsz? – De még mennyire – mondta a király –, bár fél zsák is épp elég nehéz lehet. – De akkor jön egy másik ember, és magára vállalja a fél zsák kölesed felét… – Értem már – mondta a király –, a végén annyi ember jön a segítségemre, hogy mindenkinek csak egy szem kölest kell cipelnie. Az aztán semmiség… – Itt elakadt. – De mire megyek én ezzel a históriával, nem kölest kell nekem cipelnem, hallod-e, hanem náthás vagyok, nem hallod, náthás, hapci, hapci! – Épp ez az – mondta a bolond –, a náthádat éppen úgy szét kell osztani, mint a kölest. Most egyedül cipeled az egészet, de ha szétosztanád alattvalóid között, mindenkire egy icinke-picinke nátha jutna csak. Nem igaz?"
(Hapci király -Lázár Ervin)
Hétvégén együtt nevettük Hapci királyt. Hét elején anya már hapcizott nagyokat és már semmmi kedve nem volt a nevetéshez. Aztán követte Apa és most meg Tekla. Most már együtt cipeljük és egyáltalán nem "király".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése