Színház a javából

Anya kissé belefáradt a munkás-sulis hétköznapok monotóniájába. És kimondottan fárasztónak, terhelőnek érezte a mindennapi teendőket, túlméretezettnek a gyereknevelés felelősségét, ízetlennek a reggeli kávét. Péntekre összejött egy színházi jegy a már látott előadásra és izgalmassá vált a várakozás. És jó volt látni az élet tragikomikumát, nézőként. És a tangó borzongató hangja felébresztette benne a nőt abból a kissé nemtelenségbe csúszó állapotból. És csak mosolyogni tudott a szinte közhelyes mondaton: "ha sötét éjjel az erdőben megy az ember, és ha a távolban egy kis fény pislákol, akkor észre se veszi a kimerültséget, az arcába csapó szúrós gallyakat...". És érzésekkel, érzelmekkel búcsúzott "Ványa bácsi"-tól.