Lányos hét

Apa elutazott egy hétre Bukarestbe és a lányos hét nagyon hosszúnak tűnik Anyának. Szerencsére, Teklus belerázódott a feladatokba, Sárát meg csak időnként kell biztatni az alaposabb tanulásra. És a héten beköltözött hozzánk a hegedű. Nagyon szép, Teklus naponta többször megpuszilja. A gyakorlás, persze, Teklus módra megy és mivel nagyon messze áll a tökéletességtől, sokat kell majd szenvednünk érte. De a közönség csak az eredményt látja.

Szeptember 30

Dsida Jenő: Megbocsátod-é?

Szél vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy port híntettem égszínkék szemedbe?

Nap vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy leperzseltem hófehér karod?

Ősz vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy ingválladra tört levelet szórtam?

Fű vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy megcsiklandtam rámtipró bokádat?

Víz vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy áztattalak forró könnyesőben?

Árny vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy véletlenül arcodra vetődtem?

Szeptember

Rengeteg esemény bezsúfolva egy hónapba. Élménydús olaszországi kirándulás, izgalmas iskolakezdés, strapás munkanapok és munkás délutánok.

Élménybeszámoló, fordított sorrendben

Mivel 13-ig szólt a lefoglaló Bibione Pined-ban, nem sok idő maradt a hazautazásra és iskolára való lelki felkészülésre. Tekla már hazaindulás előtt 2 nappal arra kért, ne időzzünk sokat hazafele, mert iskolakezdés előtt szeretne az ő ágyikójában aludni, új cipőt ígértünk neki, stb.

14-i tanévnyitó reggelén nem kellett sokat költeni: "most nincs idő laca-facára" felkiáltással indulhatott a puccba vágás rózsaszín (!) cipővel és fekete-fehér ünneplőruhával. Sára már régi motoros, csak a finom beállításokon kellett igazítani: hogy nem megyünk ünneplőben és vászon tornacipőben és összefogjuk a kócos hajunkat.

Íme az eredmény:

És újra tanulhatjuk a románt, a szépírást, Tekluca változatban.

Bibione Pineda

Véletlen, vagy nem, de kisült, Vikiék is velünk tartanak. Talált az életritmusunk, elképzelésünk a pihizésről. A nagyfiúk a parton is találtak játszási lehetőséget (golyóztak), a nők pletyóztak, gyerekek játszódtak, tinédzser meg mindenbe belekóstolt.

Pihenőben, Alpok lábánál

Lubickolás Bibione-i világítótoronynál.......és egy hosszú gyaloglás, mert a térképet későn szedtük elő. Családi biciklizés Bibione környékén.

Folytatás... holnap

Mi az abszolút morbid?

Ha a négy napja megdöglött és kidobásra váró halunknak kaját szórok.
Persze, csakis megszokásból.
Utóbbi hetekben arra szoktattam, hogy kaja előtt megsimogatom. Tupi szerint, ezzel valami emberi nyavalyát sóztam rá és ez lett a veszte. Megvárjuk, amíg Tekla elkészíti az agyag"koporsót" és a kertben eltemetjük.

Fél éves kiesés

Mindig halogatom. Aztán eltelik egy fél év és hírzárlat. Ma úgy döntök, újra kezdem. Rákattintok a címre és hibát üzen a szerver. Újra és újra ugyanaz. Hirtelen átfut az agyamon, hogy minden odaveszett. A pillanatnyi érzéseim elvesztődtek és esélyem nincs visszaidézni. És érzem, mennyire kiszolgáltatott helyzetben vannak ezek a gondolatok ezen a távoli gépen. Aztán beugrik az ismert oldal és már csak a jelszót kell felidézni és mehet tovább a bejegyzés....