Felidézős hétvége

Anya Tamás buzdítására ment el a 20 éves egyetemi találkozóra. Első tíz percben meg is bánta, a jelenlevők semmilyen érzést nem váltottak ki belőle. Találkozott a régi bentlakásos "csajokkal", de túl sok emléket nem tudott felidézni.

 Másnap már jobb felállásban emlékeztünk, Tamás családjához társult a Marié is, leszámítva "nagy" gyerkőceinket, akik nem lájkolják az ilyen közös eseményeket. A falumúzeumban bóklásztunk, otthon régi fotókat nézegettünk, aztán megmutattuk mérai telkünket.

Vasárnap a szokásos egerbegyi ebéd, Bogáncs sétáltatás, rohanás az esti focira programot választottuk.       

Él nemzet e hazán....

Magyarabbak lettünk, ha a hivatalos okmányokat nézzük. Nemcsak nemzetünket, hanem hazánkat is szolgálhatjuk. Isten minket úgy segéljen!

Újra Szeptember

Együtt örültünk az utolsó pillanatban bejelentett vakáció meghosszabbításért. Anya befejezhette a nyárára tervezett nagytakarítást, Apának nem kell egyelőre korán kelni, hogy elkészüljön az uzsi, Sára kialudhatta a DÖKSZAB fáradalmait és Tekla végre itthon szöszmötölhetett.
Szept. 17-én reggel elkészült a szokásos tanévkezdő fotónk. Persze, már régen indulni kellett volna, a gépben levő elemek lemerültek és a ház előtti, nyáron elkészült magasabb járda miatt új helyszínre volt szükség. És abba a korba jutottunk, hogy Tekla megkérdi, nem lehetne-e fekete tornacipőt venni ünneplő helyett. De a nem-et még kommentár nélkül elfogadja.

      
Sajnos, idén szakítottak a hagyománnyal, és a JZSUK két évnyitót tartott: kicsiknek és nagyoknak. Anya mindkettőre el szeretett volna jutni, de az első sem nyújtotta azt az élményt, amiért évente szívesen jelen van. Az elsős szülők trófeaként mutogatták a lencsevégre kapott csemetét, még ha birkamódra nyomulni is kellett érte. A szülőbizottság vezetője megnyugtatta őket, hogy jól választottak, mert ez az iskola a siker kulcsa. Ilyen egyszerű volna?  Azért a lelki indító összeszorította Anya torkát, meghallgatta Kölcsey buzdítását és intelmeit és ezennel újabb tanévbe vágtunk bele.        

Idei húsvét

Annamari biztatására, Anya is eljárt a Belvárosi Unitárius közösség nagyheti kóruspróbáira. A második próbán már mert hangosabban énekelni szoprán társaival és alig várta a pénteki közös éneklést. Jó volt az ünnepre hangolódni, görcsölés nélkül várni az ünnepet. És vasárnapra Sára is megpucolta az ablakát, Apának összejött az udvarhelyi focizás, Tekla Anyával aludhatott. Vasárnap együtt festettük a tojásokat Egerbegyen, Sára (Ági "mestert" követve) megírta őket. Mivel esett az eső és nagyon hideg volt, a nyuszi az ajtóig hozta az ajándékot. Tekla még mindig elvárja, hogy a nyuszi eljöjjön, és hiába jön nagyon sután, mégis elhiteti Teklával, hogy ott járt. Hétfőn egész napra jutott a locsolókból, lányok elégedetten zárták a napot. Nagylányhoz egyre magasabb és szomjasabb fiúk (tavaly óta legalább 20 centit nőttek), kislányhoz meg apukával jövő kisfiúk.

Szárnyaló gondolatok

A sok inger meg érzés nagyon érdekesen alakítgatta Anya tegnapi hangulatát. Estére ért haza és Sára megkérte, hogy nézze meg a képzőművészeti órára készülő festményét. -Kitalálod, mi a címe? Szárnyalás, vágtam rá. -Szinte talált, mert repülést akar kifejezni. És eszembe jutott egy hasonló rajza, most előkerestem és hirtelen olyan érzésem támadt, hogy érzem a kép üzenetét. Nem tudom, mit akart Ő kifejezni, de én értem, mit jelent nekem. És találtam egy választ a tegnapi szerepjátékra, amit mentálhigiénén átéltem: azt kívánom gyerekeimnek, hogy hagyják szárnyalni álmaikat és időnként tudják azt kreatívan valóra váltani. És ez a fajta valóra váltás hozza majd az elszántságot valami iránt és a tanulás örömét.

Tears in Heaven

Óriási boldogság és fájdalom emléke 17 év távlatából. És a soha el nem múló lelkismeretfurdalás. Újra szeptember 30.

Könnyítés

Anyának arra is jut idejéből, hogy a közösségi oldalon jött üzeneteket megnyissa. Nem túl hasznos időtöltés, főleg ha a megnyúlt vakációra rengeteg "intézendő"-t írt fel magának. Átfutja a legalább ötször továbbított levelek "bölcsességekkel" teli mondanivalóját vagy kérelmét (xy vércsoport, valamikor sürgősen kellett, akárhova) és azon gondolkodik, hogy mi készteti az embereket az ilyen fajta 'jótékony' cselekedetekre. Az a legviccesebb, hogy a bölcselkedések mellett mindig egy burkolt fenyegetőzéssel kérik az olvasót, hogy legalább egy kedves ismerősének továbbítsa az üzenetet és a vérre váró koraszülött szüleinek telefonszáma valami idegen országra utal. De a továbbítással kipipáltuk a jótékonykodást és lelkünkön könnyítettünk. Ezzel a bejegyzéssel Anya is könnyített lelkiismeret furdalásán, hogy az utóbbi időben elhanyagolta a gyerekeiről szóló beszámolást.