Üzenet

Nehéz olyan családtagról írni, aki már magától is elvan a világhálón. És aki még nem felnőtt, de gyerek sem annyira. És ha már kalandozik ebben a fura virtuális világban, biztosan beleütközik ezekbe a szavakba is. Szeretlek és büszke vagyok Rád! Anya

Ropogós r betűk

Tekla viszonylag későn kezdte ejteni a rr betűket és frranciásan görrrgette őket. Logopédus néni kitartóan írja anyáéknak a házifeladatot, amit naponta kéne végezni. Utolsó órán megszületett az új r betű, amit a nyelvnek hátulról kifele kell pörrrgetnie. És a répa, retek, mogyoró olyan ropogós lett. Még nem az igazi és nagy figyelmet követel a kiejtése, de nem panaszkodhat, hogy nem figyelnek kellőképpen rá. Tekla kitartóan figyeli és anyáékat meg nagyon érdekli a korán reggel ritkán rikkantó rigó problémája. Főleg, ha ilyen édesen adják elő :)

Királyi nátha

"A bolond csitítóan emelte a kezét. – Hallgass végig, uram – mondta. – Ugye, ha egy nagy zsák kölest viszel a hátadon, és odamegy valaki hozzád, és magára vállalja a fele cipelését, megkönnyebbülsz? – De még mennyire – mondta a király –, bár fél zsák is épp elég nehéz lehet. – De akkor jön egy másik ember, és magára vállalja a fél zsák kölesed felét… – Értem már – mondta a király –, a végén annyi ember jön a segítségemre, hogy mindenkinek csak egy szem kölest kell cipelnie. Az aztán semmiség… – Itt elakadt. – De mire megyek én ezzel a históriával, nem kölest kell nekem cipelnem, hallod-e, hanem náthás vagyok, nem hallod, náthás, hapci, hapci! – Épp ez az – mondta a bolond –, a náthádat éppen úgy szét kell osztani, mint a kölest. Most egyedül cipeled az egészet, de ha szétosztanád alattvalóid között, mindenkire egy icinke-picinke nátha jutna csak. Nem igaz?"
(Hapci király -Lázár Ervin)
Hétvégén együtt nevettük Hapci királyt. Hét elején anya már hapcizott nagyokat és már semmmi kedve nem volt a nevetéshez. Aztán követte Apa és most meg Tekla. Most már együtt cipeljük és egyáltalán nem "király".

Famacska

Tekla állandóan vágyik valamire, amit pénzzel lehet megvásárolni. És annyira szenvedélyessé válik az óhaj, hogy minden gondolata e körül forog. A héten Sárával gyalogoltak hazafele és hogy a gyaloglás kibírható legyen, bekukkantottak az útba eső boltokba. Persze, erről a "zsarolás" bejegyzés-címke alatt írhatnék többet is, de inkább ez az "ő akarta, de nekem is megfelel" állapotot tükrözi. És persze, Teklának akadt egy újabb "csakveleérdemesélni" tárgy, ami alig félujjnyi, és pontosan hat lej és húsz baniba kerül. Ezt többször hallottuk, sőt, azt is , hogy csak ez kell és soha többé más. Iskolásként neki is jár a nagyszülők által finanszírozott zsebpénz, tehát a fedezet is adott. De a következő hét túl messzinek bizonyult és a dolgok oda fajultak, hogy Apa kijelentette, ha még egyszer szóba hozza a vásárlást, letiltja az akciót. És persze, hogy szóba került, "de csak véletlenül", és utána zokogás, hogy miért nem lehet és kiegyezés, hogy mégis lesz. Szóval szombat délre már itthon ült a kiválasztott, famacska képében. Már megismerkedett a többi kiválasztottal és ott fog aludni Teklával, a kiválasztottak tömegszállásán. Erről most Anyának nincs kedve túl mélyen filozofálni, ezért ő is csak örül, hogy "mindent megadhatunk a gyerekünknek".