Teklus rajzainak jellege megváltozott. Sztereotip rajzok: virág, nap, felhő. Hiányoznak a mozgalmas, bonyolult fantáziaképek. Megnyugvást keresve, elővettem egyik kedvenc gyereknevelési könyvemet: Hogyan játsszunk gyermekeinkkel (Brian és Shirley Sutton-Smith).
"Al első öt életévben a gyereknek egyéni képzeletvilága fejlődik ki - nevezzük ezt álmának. A gyermek álma magában foglalja a magáról és családjáról alkotott egyéni elképzeléseit és érzéseit, s ez az, ami mindörökké vele marad. De ha nem vagyunk résen az öt-hét éves életszakaszban, a gyermek álma megszűnik aktív erőként hatni: elnyomja, maga alá temeti a munka és a siker kollektív álma. a szülőnek az a feladata, hogy ne hagyja elsorvadni gyermekében az egyedi képzeletvilágot. Meg kell találnunk a módját, hogy továbbra is mesélhesse a saját történeteit, festhesse a saját képeit, teremthesse a saját világát, játssza a saját színházát - egyszóval: hogy tartsa elevenen az álmait. Ha serkentjük, támogatjuk a képzeletét, az újszerű munka beépül a gyermek saját érzésvilágába, s megteremti az önfegyelem alapjait. Ha ez elmulasztódik, s nem tudja kreatívitásra váltani álmait, hanem egyszerűen magáévá teszi a tágabb társadalom sztereotip álmait".
Szóval, házifeladat feladva.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése