Semmi vonzalmat nem éreztem a Iulius Mall iránt. Nagy tömeg, rongyrázás, túl vonzó ajánlatok, kedvezmények, nyeremények.... Viszont a korcsolyapályát Sára már tesztelte és mivel a sétatéri tó "úszott", vasárnap dupla párosban (lányok, Zselyke és jómagam) vonultunk fel. Tekla szokásos nyavalygásain túl (éppen finomságot szeretne, únja az egészet, stb.) nagyon jól szórakoztunk. És persze, megígértem a lányoknak, hogy mivel ilyen kitartással ellen tudtak állni a kürtöskalács illatnak (amit a jégpálya mellett sütnek), bemegyünk a "mall"-ba. A lányok korcsolyázós szerelése nem igazán illett a csillogó-villogó kirakatokhoz. Elázva, gumicsizmásan, piros orral önfeledten örültek a mozgólépcsőnek, szökőkutaknak, kirakatoknak, liftezésnek. Én meg annyira örültem, hogy velük lehetek! Hazafele meg találtam egy ürügyet (Sára névnapja), amiért bedőljek a kürtöskalács illatnak. A "szürke" (Fekete-Fehér keverék) hétköznapokról, hétvégekről majd máskor....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése